panzió A: 1704 pensiót (MNy. 89: 383); 1792 penziók' (NSz.); 1816 Penzsio (Gyarmathi: Voc.); 1865 pánszion (Babos: KözhSzt. pension a.); 1937 panzió (Sauvageot: MFrSz.) J: 1 1704 ’évjáradék, nyugdíj | Jahresrente’ (↑); 2 1796 ’nyugdíjas állapot, nyugállomány | Ruhestand’ (NSz.); 3 1845 ’nyugdíj | Ruhegehalt’ (NSz.); 4 1854 ’teljes ellátást is nyújtó, családias jellegű, vendéglátóipari intézmény | Fremdenheim; Unterkunft und Verköstigung’ (Heckenast: IdSzT.)
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. (au.) Pension; ang. pension; fr. pension; stb.: ’évjáradék, nyugdíj; szállás és étkeztetés, stb.’, a németben ’nyugalomba vonulás’ is. Vö. még lat. pensio ’kifizetés bér, adó stb.’ [< lat. pendere ’(meg)mér; kifizet stb.’]. A francia nyelvi hatás által vált elterjedtté. ⇒⌂ A magyarba a latinból került (a szó belseji s-es, sz-es változatok), a németen keresztül (a szó belseji e-s, a-s változatok). A 4. jelentéshez vö. (R.) penzióintézet ’panzió’ (1831: NSz.), penzióház ’ua.’ (1844: NSz.).