pantomim A: 1783 pantomimá-kká (MNy. 30: 33); 1788 pantomini [? ɔ: pantomim] (NSz.) J: 1 1783 ’(művészi) némajáték | Gebärdenschauspiel’ (↑); 2 1854 ’a némajáték előadója | Pantomimendarsteller’ (Heckenast: IdSzT.)
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Pantomime ’a pantomim művészete; némajáték, pantomim művész’; ang. pantomime ’ua.’; fr. pantomime ’ua.’; ol. pantomima ’a pantomim művészete’, pantomimo ’pantomim művész’. A francia és olasz nyelvből terjedt el [< lat. pantomimus ’a némajáték művészete és művésze’, vö. még gör. παντόμιμος ’pantomim ‹mn›’]. ⇒⌂ A magyarba a német, a francia és az olasz nyelvből került. ⌂ A szó ma csak 1. jelentésében használatos.