pang A: 1792 Pangani [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1816 pangik [□] (NSz.) J: 1 1792 ’〈étel〉 összeszikkad | zusammentrocknen, angehen 〈Speise〉’ (↑); 2 1835/ ’tesped, megreked, nem fejlődik | stagnieren, stocken’ (NSz.)
Bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Eredetileg feltehetőleg egy üreges tárgy ütögetése során keletkező hang, zaj utánzására keletkezett. Később metonimikusan egy ’üres; hiányt szenved’ jelentés keletkezhetett, amelyből az 1., 2. jelentések származhatnak. A szóvégi -g gyakorító képző. Az alaktanhoz és a feltételezett jelentésváltozáshoz vö. kong (→kongat). – Leginkább a 2. jelentésében használatos (orvosi szakszóként).
☞ TESz.; EWUng.→ bong