pandúr ∆ A: 1602 pandur (MNy. 4: 403); 1790 Pandúrokʼ (NSz.); nyj. bandur, pándor (MTsz.) J: 1 1602 ’egy fajta török gyalogos katona | Art türkischer Infanterist’ (↑); 2 1607 ’martalóc; rabló | Freibeuter; Räuber’ (TörtTár 1900: 431); 3 1738 ’a vármegyék zsandárja | bewaffneter Verfolger der ungarischen Komitate; Häscher’ (MNy. 4: 404); 4 1792 ’horvát v. szerb katona | kroatischer od. serbischer Soldat’ (NSz.); 5 1794 ’városi v. megyei hajdú | Stadt- od. Komitatsdiener in Ungarn’ (NSz.)

Vándorszó. |  ≡  Ném. Pandur ’fegyveres szolga Magyarországon; magyar gyalogos katona ‹a 17–18. sz.-ban›’; fr. pandour, pandoure ’durva, nyers ember; kalóz’; ol. panduro, (R.) ’osztrák katona’, (giul.) ’csősz, mezőőr; velencei katona’; rom. pandur ’csendőr, zsandár’; stb. Forrása: tisztázatlan.  ⌂  Az átadó nyelv és az út a különböző nyelvek szavai között tisztázatlan. Magyar eredetről aligha lehet beszélni, bár a szó elterjedésében ez a nyelv is szerepet játszott; vö. pl. szbhv. pandur, (R.) bandur ’gyalogos katona; őr; egy fajta csendőr; törvényszéki-, vármegyeszolga; egyenruhás szolga’; szln. pandur ’fegyveres törvényszéki szolga’.  ⚠  A déli szláv nyelvekből való származtatása kevésbé valószínű.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 383; TESz.; GPann. 2: 142; Hadrovics: UElSk. 399; EWUng.→ banda