pall × A: 1513 palolӳa [l-j] (NagyszK. 300); 1546 pallik [-ik T/3. személyű igei személyrag] (RMKT. 2: 200); 1663 zabparlás [sz.] (NySz.) J: 1 1513 ’legyez, szelet csap | fächeln, frische Luft zuführen’ (↑); 2 1546 ’üt, ver | schlagen, prügeln’ (↑); 3 1549 ’szór, szórással gabonát tisztít; rostál | worfeln; schwingen 〈Getreide〉’ (RMKT. 2: 226); 4 1574 k. ’szétszór | zerstreuen’ (NySz.); 5 1838 ’porol, kiporol | (aus)klopfen’ (Tsz.)
Valószínűleg onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Eredetileg feltehetőleg a csapkodás és az azzal előidézett légmozgás hangjának utánzására jött létre. A palol elsődleges változat töve a →páhog szócsalád tövével függhet össze, a hangtani részletek azonban nem tisztázottak. A változat szóvége -l gyakorító képző. – A pall alak létrejöttében a ragozott alakok, ill. a palolom, palolod, ill. palolás stb. típusú szavakból, második nyílt szótagi hangzókiesés által keletkezett származékszavak játszottak szerepet. ∼ Idetartozik: pelel ’szór, szórással gabonát tisztít’ (1838: Tsz. Palolni a.); ez hangrendi átcsapás eredménye a palol szóból.