palánta A: 1372 u./ palantaӱa (JókK. 74–75); 1488 planth (OklSz.); 1577 k. plantak (OrvK. 335); 1585 Palánta (Cal. 205); 1693 plánta (Ballagi A.: RNySz. 493) J: ’magonc, csemete, növényi hajtás | Sämling, Pflänzchen’ # Sz: palántáz 1854 palántázás [sz.] (GazdL. 1854. szept. 14.: 463); 1947 palántázás [sz.] (NSz.)
plántál A: 1372 u./ palantalnӱ [sz.] (JókK. 125); 1416 u./ plantaltoc (BécsiK. 222); 1550 k. plántáltattunk [?✐] [sz.] (RMKT. 5: 3) J: 1 [ma főleg palántál] 1372 u./ ’〈növénycsemetét〉 ültet, telepít | (an)pflanzen’ (↑); 2 1550 k. ’〈lelki tartalmat〉 beolt, megerősít | (seelischen Gehalt) einimpfen, stärken’ (↑); 3 1803/ ’〈zászlót〉 kitűz | 〈Fahne〉 aufpflanzen’ (NSz.) Sz: plántálás 1416 u./ plantalas (BécsiK. 162) | plántálat 1416 u./ plantalat ’növény | Pflanzen’ (MünchK. 21vb)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. planta ’növény; hajtás, rügy, csíra’ [tisztázatlan eredetű] | lat. plantare ’növénycsemetét átültet’. ≋ Megfelelői: sp. planta, plantar; fr. plante, planter; stb.: ’növény, növénycsemete’, ’(át)ültet’. ⌂ A szó eleji mássalhangzótorlódás feloldásához vö. →barát, →kalász stb. A plánt változathoz vö. →beszéd, →lapát stb. A plántál 1. és 2. jelentése szóhasadással különült el egymástól egyre jobban; a plántál alak elvont jelentésben jött létre. A 3. jelentéshez vö. ném. die Fahne aufpflanzen ’zászlót kitűz’.