pakocsa × A: 1345 ? Pakachatelke [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 5: 724); 1365 ? Pagachteluk [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 5: 724); 1395 k. ? pogocha (BesztSzj. 191.); 1402 ? Pakochateleke [hn.] (BesztSzj. 191.); 1405 k. pacocha, pakcha (SchlSzj. 2070., 678.); 1541 pakocsra [✐] (NádLev. 70); 1550 k. pagicsára [✐] (MNy. 54: 198); nyj. pogocsa (MTsz.) J: ’csúfolódás; tréfa | Spott; Scherz’ Sz: pakocsás 1405 k. pakchos, pacochás ‹mn› ’nevettető | scherzhaft, spaßig’ (SchlSzj. 679., 2071.); 1405 k. ’hivatásos mulattató, jokulátor | Spielmann’ (SchlSzj. 2019.)

pakocsál × A: 1372 u. p cocʒaluan [ɔ: pococʒaluan v. pacocʒaluan] [sz.] (JókK. 157); 1500 k. pakokalo [sz.] (MNy. 50: 202); 1522 pakchalok [sz.] (HorvK. 269); 1531 pakoczaltal (ÉrsK. 508); nyj. pogocsál (MTsz.) J: 1 1372 u./ ’kigúnyol, megcsúfol | verspotten’ (↑); 2 1522 ’tréfál | scherzen’ (↑)

A szócsalád alapja, a pakocsál bizonytalan eredetű, esetleg szlovák jövevényszó. |  ≡  Vö. szlk. pokúšať ’kísértésbe visz, csábít; mókázik, tréfát űz’ [< szláv *po [igekötő] + *kus- ’kerül vmibe; megkísérel, kipróbál’]. Vö. még cseh pokusiti, pokoušeti, pokušovati ’kísérletezik, próbára tesz; ingerel, ugrat’.  ⌂  A származtatás fő problémája a szlovák jelentés késői adatolása.

A pakocsa elvonás. |  ⌂  A pakocsa feltehetőleg elvonással keletkezett a pakocsál szóból. A pakocs változat szóvégi a-jának lekopásához vö. →kolbász, →lapát stb.

A szócsaládhoz még |  ⊚  Az ige és a főnév használata is korábban egészen gyakori volt, ma már csak moldáviai tájszóként él.

☞ MNy. 54: 197; TESz.; EWUng.→ kóstol