púp A: 1408 Pupus [sz.] [szn.] (OklSz.); 1456 k. popoʒtattath [sz.] (SermDom. 2: 498) J: 1 1408 ? ’a gerincoszlop elgörbülése folytán támadt kóros kinövés a háton, mellen | Höcker auf dem Rücken, auf der Brust’ # (↑), 1604 ’ua.’ (Szenczi Molnár: Dict.); 2 1456 k. ’vminek kidomborodó része, csúcsa; halom, rakás | Ausbauchung; Erhebung, Stoß’ (↑); 3 1643 ’〈némely emlősállat hátán〉 természetes kidomborodás | hohes Fettpolster von Kamel und Dromedar’ # (Comenius: Jan. 35); 4 1784 ’kenyér gyürkéje | Ranft’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 19) Sz: púpos 1408 [szn.] (↑) | púpoz 1456 k. [sz.] (↑)

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A →búb főnév szóhasadással párhuzamosan elkülönült párja. A 2. jelentés lehet az eredeti; a többi ebből jelentésszűküléssel jöhetett létre.  ≁  A (N.), (R.) pup ~ púp ’köldök, köldökzsinór’  (1740: NSz.) szó valószínűleg nem tartozik ide, hanem szláv jövevényszó; vö. szlk. pup ’köldök’; ukr.  (Kárp.) nyn ’ua.’.

☞ TESz.; EWUng.→ búb, pupdenevér