pöszméte × A: 1590 koͤzmete (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 39); 1604 Koͤßméte (Szenczi Molnár: Dict.); 1784 pöſzmete (Baróti Szabó: KisdedSz. Köſzméte a.); 1792 pöſzméte (Baróti Szabó: KisdedSz.) J: ’egres | Stachelbeere (Ribes uva-crispa)’

Jövevényszó, valószínűleg a szlovákból. |  ≡  Szlk. kosmatý, -á, -é ’szőrös, pihés, bolyhos’ [< szláv *kosmь ’haj, szőr’]. A szlovák melléknév nőneme talán önállósulással, jelentéstapadással főnevesült a szlk. bobuľa ’bogyó’, jahoda ’ua.; eper’, ríbezľa ’ribizli’ alaptagú jelzős szószerkezetekből, ilyen főnév azonban sem ’egres’ jelentésben, sem más növény jelölőjeként nem adatolható. Vannak viszont olyan szláv szavak ugyanebből a tőből, amelyek a megfelelő főnév egykori meglétére engednek következtetni: szbhv. kosmača ’egres’; szlk.  (N.) kosmačka ’ua.’; le. kosmatka ’perjeszittyó; szakállas búza; ribizli; földieper’; stb.  ⌂  A szóföldrajz átadó nyelvként a keleti szlovákra mutat. Az a feltehető veláris változat, amelyből a köszmete ~ köszméte alak hangrendi átcsapással keletkezhetett, nem adatolható. A pöszméte forma valószínűleg a →piszke hatásával magyarázható.

☞ Nyr. 31: 12, 59: 224, 93: 172; Kniezsa: SzlJsz. 287; TESz.; EWUng.→ ribizli