pézsma A: 1504 pesma (MNy. 1: 80); 1525 k. pezma (MNy. 11: 81); 1660 Pézsmavizet [✐] (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 270); 1708 Pézma (Pápai Páriz: Dict.); 1757 pisma (NSz.) J: 1 1504 ’átható szagú anyag | Moschus’ (↑); 2 1525 k. ’őz nagyságú állat, amelynek egyik mirigyéből az illatanyagot nyerik | 〈zur Benennung von Tieren mit starkem Geruch〉’ # (↑); 3 1577 k. ’〈különféle gyógynövények megnevezéseként〉 | 〈zur Benennung versch. duftender Pfalnzen〉’ (OrvK. 50)

Vándorszó. |  ≡  Lat.  (k.) bisamum ’jó illatú kenőcs’; ném. Bisam ’a pézsmapocok bundája’, (R.) ’mósusz, pézsma’, (kfn.) bisem ’ua.’, pisemtier ’pézsmaszarvas’; szln. pižem ’mósusz, pézsma’; cseh pižmo ’ua.’, (N.) ’egy fajta illatos növény’; or. пижма ’‹különféle növények megnevezése›’; stb. Forrása: héber bāśām ’balzsamcserje’.  ⌂  Az átadó nyelv tisztázatlan, de a hangtanilag eltérő (pézsma, pézma) változatok kettős átvételt sejtetnek.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv.  (Kaj) pižma ’mósusz, pézsma ‹illatanyag; illatszer›’; rom. pejmă ’pézsma búzavirág’.

☞ Nyr. 80: 372; TESz.; EWUng.→ balzsam