péntek A: 1135/ Pentűk [szn.] (MNL (OL) Dl. 5775); 1138/ Pentuk [szn.] (MNy. 32: 133); 1165 Pentiki [szn.] (MNL (OL) Dl. 39417); 1199 Pentheca [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 200618); 1332–1335/ Pintuk [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 368); 1372 u./ pentektewl (JókK. 65); 1508 pento̗ko̗n (NádK. 11); 1805 pintëk (NSz.); 1883 pentek (NSz.); nyj. pëntëk (ÚMTsz.) J: ’a hétfővel kezdődő hét ötödik napja | Freitag’ #

Szláv jövevényszó, esetleg a déli szlávból. |  ≡  Blg. петък; szbhv. petak; szln. petek; – óe. szl. pętъkъ; szlk. piatok; or.  (R.) pjatok; stb.: ’péntek’ [< ’ötödik nap (a héten)’ jelentésben a szláv *pętъ ’ötödik’ szóból]. Vö. még or. пятница ’péntek’.  ⌂  A déli szláv nyelvből való származtatás mellett szól a →csütörtök eredete. A szó belseji n vagy arra utal, hogy a szó még a 10. sz. vége előtt, vagy pedig egy bolgáros szláv nyelvváltozatból a 12. sz. végéig került a magyarba; vö. →abroncs, →dorong stb.

☞ AkÉrt. 16: 17; Melich: SzlJsz. 1/2: 269; Kniezsa: SzlJsz. 413; Nyr. 88: 188; TESz.; EWUng.; H.Tóth-Eml. 383→ nagy-², peták