pátens ∆ A: 1614 patens leuelet (MNy. 79: 246); 1703/ pátens-levelünket (Pusztai) J: ‹mn› 1614 ’vmire (pl. hivatalra) felhatalmazó, kinevező 〈okirat, okmány〉 | zu etw (zB. zu einem Amt) ermächtigend 〈Schriftstück〉’ (↑) | ‹fn› 1 1704 ’megbízólevél; kinevezési okmány | Beglaubigungsschreiben; Ernennungsurkunde’ (Pusztai); 2 1705 ’dekrétum; rendelet, utasítás | Dekret; Erlaß’ (Pusztai); 3 1865 ’szabadalom | Erfindungspatent’ (Babos: KözhSzt.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. (k.) patens (litera) ’kinevező, megbízó ‹okirat›’, ’nyílt (irat)’, (h.) patens’rendelet, parancs’ [< lat. patere ’kiterjed, nyitva van’]. ⌂ A szóvégi s-hez vö. →evidens stb. A főnévi 3. jelentéshez vö. →patent.