pára A: 1416 u./¹ paraiat (BécsiK. 208); 1577 k. para [-a birtokos személyjel] (OrvK. 203) J: 1 1416 u./¹ ’gőz, kigőzölgés | Dunst, Lufttrübung, Ausdünstung’ # (↑); 2 1558 ’kilehelt levegő, (látható) lélegzet; lélek, 〈a népi képzeletben〉 állati lélek | Atem; Seele, Tierseele’ # (LevT. 1: 282); 3 [főleg szegény ~ vagy gonosz ~] 1772/ ’(állati v. emberi) élőlény; teremtmény | Lebewesen; Geschöpf’ (NSz.) Sz: párás 1577 k. párás (OrvK. 15) | párolog 1786 párolgó [sz.] (NSz.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. para ’pára, gőz; lélegzet’, (Kaj) ’gőz, pára; lélek, lény’; szlk. para ’gőz, pára; lélegzet’; or. пар ’gőz, pára’; stb. [szláv eredetű].  ⌂  A magyarba kerültek a szóvégi a-s változatok és a magánhangzó nélküliek is. A 3., 4. jelentés metonímia. A párolog származékszó hangalakja az etimológiailag szorosan ideköthető →párol hatását mutatja. – A pár ’élesztő; kovász’  (1839: MTsz.) külön átvétel a szlk. par ’korpából készült kovász’ szóból.  ∼  Ugyanerre az etimonra megy vissza: parenyica ’egy fajta juhsajt’  (1906: NytudÉrt. 71: 64); ez a szlk. parenica ’ua.; párolt, gőzölt étel’ szóból jött létre.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 388; TESz.; EWUng.→ párol