pár A: 1419 ? Parus [sz.] [szn.] (OklSz.); 1565 pár (NySz.) J: ‹fn› 1 [jelzői értékben is] 1565 ’vmilyen szempontból egységet alkotó két ember, állat, tárgy együttese | Paar’ # (↑); 2 1591 ’másolat | Abschrift’ (MNy. 9: 133); 3 [birtokraggal] 1702 ’egymáshoz tartozó két ember, állat, tárgy közül az egyik | Partner, Gegenstück, der/die/das andere der beiden’ # (NySz.); 4 [birtokraggal] 1711 ? ’vkihez, vmihez hasonló, hozzá illő, vele versenyképes ember, állat, tárgy | Person, Tier, Sache von gleichem Wert, seinesgleichen’ # (ItK. 14: 347), 1771 ’ua.’ (NSz.) | ‹számn› [egy ~ is] 1763 ’néhány, kevés számú | einige, ein paar’ # (NSz.) Sz: páros 1419 ? [szn.] (↑); 1683 Páros ’párt alkotó | paarig’ (Thaly: Adal. 1: 169); 1782 ’kettővel maradék nélkül osztható 〈egész szám〉 | gerade 〈Zahl〉’ (NSz.); 1958 ’olyan játék, mérkőzés, versenyszám, amelyben két-két játékos áll egymással szemben | Doppel 〈Sport〉’ (NSz.) | páratlan 1769 páratlan ’összehasonlíthatatlan, kivételes | unvergleichbar’ (NSz.); 1782 ’kettővel maradék nélkül nem osztható 〈egész szám〉 | ungerade 〈Zahl〉’ (NSz.) | párzik 1789 párzás [sz.] ’közösül, párzik, párosodik | sich begatten’ (NSz.)

Jövevényszó, valószínűleg a németből (feln.). |  ≡  Ném. paar ’páros, egymáshoz tartozó’, (ein) paar ’néhány’, Paar ’két összetartozó személy, dolog, állat’, (ófn.), (kfn.) pâr ’ua.’ [< lat. par ’egyenlő, hasonló; társak, pajtások, egyenlőek’]. Vö. még ném. sich paaren ’közösül, párzik’.  ≋  Megfelelői: ang. pair; fr. paire; szbhv. par; stb.: ’pár’.  ⌂  A németből való származtatás mellett szól a szótörténet és a német és magyar származékszavak jelentéseivel való párhuzam. A számnév bajor-osztrák minta alapján kelekezhetett.

☞ TESz.; EWUng.→ kerékpár, pár-, paríroz¹, paroli, párt, reparál