pápista ∆ A: 1562 papiſtackal (MNy. 66: 338); 1627 pápisták (NySz.) J: ‹fn› 1562 ’a pápát követő, a pápaság híve, követője | Anhänger des Papsttums 〈meistens pejor.〉’ (↑) | ‹mn› 1570 k. ’a pápaságot illető, a pápaságot érintő, arra vonatkozó 〈többnyire pejoratív〉 | das Papsttum betreffend 〈meistens pejor.〉’ (MNy. 64: 468)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. (e.), (k.), (h.) papista ’(a pápához hű) katolikus, a pápát követő ember’ [< lat. (e.), (k.) papa ’pápa’]. ≋ Megfelelői: ném. Papist; fr. papiste; stb.: ’a pápaság követője’. ⌂ A szó belseji s-hez a magyarban vö. →árestál stb. – A szó tréfás-gúnyos szólásokban is előfordul: pápista színben van ’sápadt ‹pl. a böjtöléstől›’ (1794: NSz.); pápista varjú ’varjú ‹mert fekete, mint egy papi ruha›’ (1820: NSz.). ⌂⇒ A magyarból: szbhv. papišta ’katolikus, pápista ‹többnyire pejoratív értelemben›’.
☞ TESz.; EWUng.→ pápa