pántofely ∆ A: 1585 Pántofali (Cal. 126); 1604 Pantofely (Szenczi Molnár: Dict.); 1647 pántofél (NySz.); 1659 pantofliban (Horváth M.: NEl.); 1794 k./ pantoffel (NSz.) J: ’saru, szandál; nem teljes felsőrészű, könnyű 〈főleg női〉 cipő, papucscipő | Sandale; Art Slipper 〈haupts. von Frauen〉, Pantoffel’

Vándorszó. |  ≡  Ném. Pantoffel, (baj.-osztr.) pantofl; fr. pantoufle; ol. pantofola, (v.-ven.) pantófulę, (rom.) pantòfla; szln. pantofel, pantofl; or.  (R.) пантуфли [többes szám]; stb.: ’papucs; egy fajta papucscipő; szandál’. Az olasz nyelvi hatás által vált elterjedtté [? < gör.  (biz.) *παντόφελλος ’parafacipő’, tkp. ’teljesen parafából’]. A papucs eredetileg egy keleti lábbeli, a velencei kézművesek különleges áruja volt.  ⇒⌂  A magyarba főleg az olaszból és a németből került.  ∼  Idetartozik: (R.) pántofelyfa ’parafa’  (1604: Szenczi Molnár: Dict.), amely részfordítás a ném.  (R.) pantoffelholz ’ua.’ szóból; a német elnevezés jelentéstani oka az, hogy a szandál és hasonló lábbeli talpa parafából készült.

☞ MNy. 11: 384; TESz.; EWUng.→ pán-