pánt A: 1470 Panthos [sz.] [szn.] (OklSz.); 1520 k. vaspanthokath (OklSz. vas-pánt a.); 1585 Pánt (Cal. 159); nyj. pant (ÚMTsz.) J: 1 1470 ’vmit vmihez kapcsoló v. vminek a részeit összetartó, fémből, bőrből, fából stb. készült szalagszerű lap, lemez | Band 〈als schmaler Streifen〉, Beschlag’ # (↑); 2 1892 ’(seb)kötés | Verband’ (NSz.); 3 1906 ’ruhadarabot taró v. szegélyező szalag | Band 〈an Kleidungsstük-ken〉’ # (NyF. 32: 56) Sz: pántos 1470 [szn.] (OklSz.)

Német  (baj.-osztr.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (baj.-osztr.) pand, pant: ’kendőből készült szalag; vaspánt a hordókra, a léckerítésekre stb.’, – ném. Band ’keskeny csíkok szövetből, bőrből, fémből stb.’ [< ném. binden ’megköt, megerősít, összerak stb.’].  ≋  Megfelelői (részben magyar közvetítéssel): szbhv. pant ’vaspánt’; szlk. pánt, bánt ’ua.; kakasülő’; stb.  ⌂  A változatok és a jelentések többszörös átvételre utalnak.

☞ TESz.; EWUng.→ pántli, pántolódik, pendely, pintér