pálma A: 1416 u./¹ palma (BécsiK. 204); 1544–1560 pálma [?✐] (RMKT. 5: 103) J: 1 1416 u./¹ ’meleg égövi, fává növő egyszikű növény | (Dattel)palme’ # (↑); 2 1519 ’a győzelem jelképe | Palme 〈Sinnbild des Sieges〉’ (CornK. 261); 3 1870 ’〈egyes fák mellékmegnevezéseként, pl. nyárfa, orgona〉 | 〈Nebenbenennung mancher Bäume, zB. Pappel, Flieder〉’ (CzF.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. palma ’nyitott tenyér; (datolya)pálma’ [valószínűleg indoeurópai eredetű; vö. gör. παλάμη ’nyitott tenyér’; iráni (óiráni) lām ’(nyitott) tenyér’; stb.]. A megnevezés azon alaupl, hogy a pálmafajták legyezőszerű levelei egy nyitott tenyérhez hasonlítanak. ≋ Megfelelői: ném. Palme; fr. palme; stb.: ’pálma, a győzelem jelképe is’. ⌂ A 3. jelentés azzal függ össze, hogy északi tájakon a pálmaágakat ünnepi alkalmakkor más, lombos ágakkal helyettesítették.
☞ TESz.; EWUng.→ pláne