pálinka A: 1572 balinka [? ɔ: palinka] (Benkő-Eml. 52); 17. sz. eleje Palenkas [sz.] (MNy. 80: 374); 1630 pálinka (Nyr. 71: 94); 1674 Palyinka (OklSz.); 1678 Pálénka (MNy. 61: 489); 1691 pájinkából (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 434); 1801 pállinkán (MNy. 49: 239) J: ’égetett szesz | Schnaps, Branntwein’ # Sz: pálinkázik 1790 pályinkázás [sz.] (NSz.)

Szlovák jövevényszó. |  ≡  Szlk. pálenka ’égetett szesz, pálinka’ [vö. szlk. páliť ’éget’]. Vö. még szln.  (N.) páljenka; cseh pálenka: ’égetett szesz, pálinka’. A jelentésekhez vö. ném. Branntwein; ang. brandy; stb.: ’ua.’.  ⌂  A szó meghonosodásához hozzájárulhatott az is, hogy eredetileg feltehetőleg más gyümölcsökből, ill. magvakból égetett szeszes italt jelölt, mint az időrendileg korábbi égett bor ’ua.’, tkp. ’égetett bor’  (1544: OklSz.). Az, hogy egyes változatok első szótagában hogyan keletkezett egy a, tisztázatlan.  ⌂⇒  A magyarból: rom.  (N.) palínca ’ua.’.

☞ MNy. 28: 166; Kniezsa: SzlJsz. 377; TESz.; EWUng.→ vak-