páka A: 1121/ ? Paca [hn.] (Györffy: DHA. I: 412); 1199 ? Pakha [szn.] (MNL (OL) Dl. 201636); 1661 pálikák (Nyr. 63: 30); 1729 pólikák (MNy. 36: 324); 1781 e./ Páka (NSz.); 1793 Palka (NSz.); 1798 pákjás [sz.] (NSz.); 1816 Pálka (Kassai: Bef. 296); 1825 páklya (Bálint: SzegSz.); 1838 Pák (Tzs.); nyj. pârkȧ (ÚMTsz.) J: 1 1121/ ? ’káka, nád, gyékény virága, buzogánya | Blütenstand der Rohrkolbengewächse’ (↑), 1661 ’ua.’ (↑); 2 1793 ’hosszú, háromélű, néha hengeres szárú, a sásfélék családjába tartozó egyszikű növény | schwarzbraunes Zyperngras’ (↑); 3 1894 ’forrasztásnál használt, vörösrézből készült, fanyelű szerszám | Lötkolben’ (PallasLex. Forrasztás a.)

Valószínűleg szláv jövevényszó, esetleg a szlovákból. |  ≡  Szlk. pálka ’pálca, bot; labdaütő; keskeny levelű gyékény; torzsa; csutka, torzsa ‹növénytani›’; – le. palka ’bunkós bot, verőpálca; ernyővirágzat, gyékény’; ukr. палка ’pálca, bot; bütyök, csomó; fenyőtoboz’; stb. [egy tisztázatlan eredetű alapszóból].  ⌂  Ha az első adat idetartozik, az a származtatásban több nehézséget jelent, mivel a szó belseji -l egy ilyen korai adatból hiányzik. A háromszótagú változat keletkezésének alapja nincs tisztázva. A pák változathoz vö. →kolbász, →lapát stb. A páklya típusú változatok a →fáklya népetimológiai hatását tükrözhetik. A 3. jelentés, amelyben a szó mint a köznyelv eleme van használatban, valószínűleg a ném. Kolben ’bunkós bot, ütő; virágzat, buga; stb.’, Lötkolben ’forrasztópáka’ mintájára keletkezett.

☞ Nyr. 63: 30; Kniezsa: SzlJsz. 377; TESz.; EWUng.→ pákász, pálca