páciens A: 1564 k. patiens (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 266); 1775 paciens (MNy. 38: 57); 1786 pátzienst (NSz.) J: ’〈vizsgálatban, kezelésben részesülő〉 beteg | Patient’

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat.  (tud.), (h.) patiens ’beteg’ [< lat. pati ’(el)szenved’].  ≋  Megfelelői: ném. Patient; fr. patient; stb.: ’beteg, páciens’.  ⌂  A szóvégi s-hez vö. →evidens stb. A magyarban főnevesülés ment végbe.

TESz.; EWUng. passió