oxigén A: 1798 Oxigenium (MHírm. 1798. máj. 1.: 584); 1833 oxigenium [es. nem m.] (Szőkefalvi Nagy: KémEl. 8); 1854 Oxygen [es. nem m.] (Heckenast: IdSzT.); 1855 oxygenből (NSz.); 1895 oxigénnel (NSz.) J: ’az égést tápláló gáznemű, két vegyértékű kémiai elem | Sauerstoff’
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Oxygenium, (R.) oxygen; ang. oxygen; fr. oxygène; stb.: ’oxigén’. A franciából terjedt el [tudatos szóalkotás a gör. ὀξύς ’éles; savanyú’ szóból; a szóvéghez vö. →hidrogén, →nitrogén]. A francia szó jelentése tkp. ’savképző’; vö. még ném. Sauerstoff; holl. zuurstof: ’oxigén’. ⇒⌂ A magyarba elsősorban a németből került át.