ottogyol † A: 1372 u./ ottegyal, ottogÿal, ottogÿel (JókK. 36, 26, 20); 1416 u./¹ ottogol (BécsiK. 194); 1456 k. vttogolÿal [r.] (SermDom. 2: 162); 1476 k. othtolÿal (SzabV.) J: 1 1372 u./ ’ott | dort’ (↑); 2 1525 ’akkor, aztán | damals, dann’ (VitkK. 42) R: ottogyollal 1456 k. ’ott | dort’ (↑)

ottogyon † A: 1499–16. sz. e. otthoghÿon (MNy. 49: 207); 1514 ottogӳn, hotogen (LobkK. 204, 199); 1519 ottogýan (JordK. 200); 1541 ottollian (KazK. 132); 1575 ottigen (Heltai: Krón. 11) J: ’ott | dort’

Összetett szó. |  ⌂  Az →ott és az önálló szóként nem adatolt ogyol ’ott’, ill. ogyon ’ua.’ összetételi tagokból keletkezett, tautologikus összetétellel. Az összetétel utótagjai megszilárdult ragos alakulatok, alapszavuk az →oly, esetleg az →egy lehet. A szóvég -l ablatívuszrag, ill. -n helyrag. Az ly > gy affrikálódáshoz vö. →hogy¹, →így stb. Az összetétel utótagjainak (ogyol, ill. ogyon) rámutató, nyomatékosító szerepük van.

☞ MNy. 11: 62, 54: 350; SzabV. 132; TESz.; EWUng.→ egy, oly, ott