oszt¹ A: 1247 zuulguuztou [sz.] [szn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 211); 1297 Fyunwztas [sz.] (OklSz. füvön-osztás a.); 1372 u./ eloʒta (JókK. 7) J: 1 1247 ’részekre, csoportokra tagol, csoportokba besorol | einteilen’ # (↑); 2 1297 ’szétválaszt, elkülönít | scheiden, trennen’ (↑); 3 1372 u./ ’nagyobb egységből részeket, adagokat külön-külön több embernek a birtokába juttat | zerteilen’ # (JókK. 7); 4 [meg~] 1372 u./ ’vkivel közösen használ vmit, vkit a magáéból részesít | etw mit jmdm teilen’ # (JókK. 12); 5 1830 ’〈nézetet〉 vkivel közösen vall; 〈érzést〉 vkivel együtt átél, átérez | teilen 〈Ansicht〉; miterleben, mitfühlen’ # (NSz.); 6 [meg~] 1874 ’nemileg közösül | geschlechtlich verkehren’ (Nyr. 3: 183); 7 [ki~] 1978 ’vkire vmit kiró 〈bírságot, feddést〉 | es jmdm tüchtig geben 〈Rüge, Strafe〉’ (Nyr. 102: 151) Sz: osztás 1297 (↑) | osztogat 1495 e. oʒtogatnoc (GuaryK. 132) | osztozik 1507 oʒtoʒzék ’osztásban részt vesz | (sich) mit jmdm teilen’ (NyIrK. 6: 186); 1768 ’civakodik, veszekedik | sich streiten’ (MNy. 60: 372) | osztódik 1688 oszódik (NySz.) | osztozkodik 1747 meg osztozkodtak (MNy. 71: 124) | osztalék 1785 osztalék (Szily: NyÚSz.)

oszlik [1] A: 1372 u./ el oʒlottakuala (JókK. 93); 1416 u./¹ ozoluan [sz.] (BécsiK. 43); 1623 oszollyek [▽] [l-j] (MNy. 69: 232) J: 1 1372 u./ ’szétszalad | auseinandergehen’ (↑); 2 1416 u./¹ ’részekre bomlik, tagozódik | sich zerteilen, sich gliedern’ # (BécsiK. 194); 3 1572 ’szétszéledő részekre bomolva eltűnik; fokozatosan megszűnik | sich zerteilend dahinschwinden; nach und nach vergehen’ # (NySz.); 4 [el~ik] 1631 ’meghal | sterben’ (NySz.); 5 1813 ’〈hulla〉 bomlik, rothad | verwesen’ (NSz.) Sz: oszlat 1372 u./ eloʒlata ‹ige› ’(el)küld, bocsát | schicken, senden’ (JókK. 129) | oszlás 1416 u./¹ ozlaſnac (BécsiK. 194) | oszlat 1416 u./¹ ozlatba ‹fn› ’szétosztás, elosztás | Verteilung’ (BécsiK. 16); 1416 u./² ’civódás, viszály(kodás), széthúzás | Zwietracht’ (MünchK. 93ra) | oszladozik 1645 megoszladozhatatlan [sz.] (NySz.)

Bizonytalan eredetű, esetleg örökség; a szótő talán finnugor kori, magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. esetleg cser. užaš ’rész’, užašla- ’feloszt, feldarabol’; finn osa ’rész, részesedés’, osaa- ’eltalál, talál; ismer, tud, megért’; lp.  (norv.) oaǯ'ǯe ’hús’, ? oaǯ’ǯo- ’(meg)kap, örököl’ [fgr. *oća vagy *ońća: ’rész, részesedés; feloszt, feldarabol’, a korai ősárjából; vö. óind áṃśa- ’rész, részesedés’; av. ąsa- ’fél’; stb.].  ⌂  A szóvég -t műveltető igeképző, ill. -l gyakorító képző. Az oszlik ige csak későn került az oszol egyik változatából az ik-es igék csoportjába visszaható jelentésű igeként.

☞ Szinnyei: NyH.; Collinder: CompGr. 404; TESz. oszlik a.; MSzFE. oszlik a., oszol a.; MSFOu. 151: 298; IUSprK. 45; EWUng.→ osztag, osztály