azután A: 1372 u./ Aʒ utan (JókK. 14); 1456 k. oʒtan (SermDom. 1: 341); 1470 aʒthan (SermDom. 2: 570); 1476 oſthon (SzabV.); 1527 azutaann (Heyden: Puerilium 40); 1589 oztand (Úriszék 224); 1606 osztam (SzT.); 1686 osztáng (SzT.); 1793/ azutég, osztég (I.OK. 30: 257); 1838–1845 osztȧg (MNyTK. 107: 30); 1862 osztén (CzF.); 1863 ojsztán (Kriza [szerk.] Vadr. 511); nyj. ajtán, aszték, osztándék, osztën, osztin (Nyatl.); ajután, asztág, átám, otteng (ÚMTsz.); aótán (MTsz.) J: ‹hsz› 1372 u./ ’majd, akkor | dann’ # (↑) | ‹ksz› 1372 u./ ’és majd akkor, utána | und dann’ (JókK. 70), 1527 ’ua.’ (ÉrdyK. 597)

oszt² × A: 1588 oszt (LevT. 2: 55); nyj. aszt, azut (MTsz.); josz (ÚMTsz.) J: ’majd, akkor | dann’

A szócsalád alapja, az azután összetett szó. |  ⌂  Az →az¹ + →után szervetlen összetétele. Eredetileg névutós szerkezet volt, amely időbeli rákövetkezést tartalmazó mondatokban tapadt össze. Nagyszámú alakváltozata különböző típusú hangkieséseknek és nyomatékosító szerepű szervetlen járulékhangok kapcsolódásának köszönheti létét. Igen korán vált időhatározó-szóból kötőszóvá.

Az oszt szórövidülés. |  ⌂  Az azután változatából keletkezett: az osztán-ból.  ∼  Idetartozik: osztannan ’majd, akkor’  (1536: Pesti: Fab. 62); osztánan ’ua.’  (1591: NySz.); (N.) osztingat ’ua.’  (Nyatl.); ezek részben szervetlen járulékhangokkal, részben raghalmozással keletkeztek.

☞ EtSz. az a.; Berrár: TörtMondt. 145; TESz.; EWUng.→ az¹, utánNszt ↪azután; ↪oszt

oszt¹ A: 1247 zuulguuztou [sz.] [szn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 211); 1297 Fyunwztas [sz.] (OklSz. füvön-osztás a.); 1372 u./ eloʒta (JókK. 7) J: 1 1247 ’részekre, csoportokra tagol, csoportokba besorol | einteilen’ # (↑); 2 1297 ’szétválaszt, elkülönít | scheiden, trennen’ (↑); 3 1372 u./ ’nagyobb egységből részeket, adagokat külön-külön több embernek a birtokába juttat | zerteilen’ # (JókK. 7); 4 [meg~] 1372 u./ ’vkivel közösen használ vmit, vkit a magáéból részesít | etw mit jmdm teilen’ # (JókK. 12); 5 1830 ’〈nézetet〉 vkivel közösen vall; 〈érzést〉 vkivel együtt átél, átérez | teilen 〈Ansicht〉; miterleben, mitfühlen’ # (NSz.); 6 [meg~] 1874 ’nemileg közösül | geschlechtlich verkehren’ (Nyr. 3: 183); 7 [ki~] 1978 ’vkire vmit kiró 〈bírságot, feddést〉 | es jmdm tüchtig geben 〈Rüge, Strafe〉’ (Nyr. 102: 151) Sz: osztás 1297 (↑) | osztogat 1495 e. oʒtogatnoc (GuaryK. 132) | osztozik 1507 oʒtoʒzék ’osztásban részt vesz | (sich) mit jmdm teilen’ (NyIrK. 6: 186); 1768 ’civakodik, veszekedik | sich streiten’ (MNy. 60: 372) | osztódik 1688 oszódik (NySz.) | osztozkodik 1747 meg osztozkodtak (MNy. 71: 124) | osztalék 1785 osztalék (Szily: NyÚSz.)

oszlik [1] A: 1372 u./ el oʒlottakuala (JókK. 93); 1416 u./¹ ozoluan [sz.] (BécsiK. 43); 1623 oszollyek [▽] [l-j] (MNy. 69: 232) J: 1 1372 u./ ’szétszalad | auseinandergehen’ (↑); 2 1416 u./¹ ’részekre bomlik, tagozódik | sich zerteilen, sich gliedern’ # (BécsiK. 194); 3 1572 ’szétszéledő részekre bomolva eltűnik; fokozatosan megszűnik | sich zerteilend dahinschwinden; nach und nach vergehen’ # (NySz.); 4 [el~ik] 1631 ’meghal | sterben’ (NySz.); 5 1813 ’〈hulla〉 bomlik, rothad | verwesen’ (NSz.) Sz: oszlat 1372 u./ eloʒlata ‹ige› ’(el)küld, bocsát | schicken, senden’ (JókK. 129) | oszlás 1416 u./¹ ozlaſnac (BécsiK. 194) | oszlat 1416 u./¹ ozlatba ‹fn› ’szétosztás, elosztás | Verteilung’ (BécsiK. 16); 1416 u./² ’civódás, viszály(kodás), széthúzás | Zwietracht’ (MünchK. 93ra) | oszladozik 1645 megoszladozhatatlan [sz.] (NySz.)

Bizonytalan eredetű, esetleg örökség; a szótő talán finnugor kori, magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. esetleg cser. užaš ’rész’, užašla- ’feloszt, feldarabol’; finn osa ’rész, részesedés’, osaa- ’eltalál, talál; ismer, tud, megért’; lp.  (norv.) oaǯ'ǯe ’hús’, ? oaǯ’ǯo- ’(meg)kap, örököl’ [fgr. *oća vagy *ońća: ’rész, részesedés; feloszt, feldarabol’, a korai ősárjából; vö. óind áṃśa- ’rész, részesedés’; av. ąsa- ’fél’; stb.].  ⌂  A szóvég -t műveltető igeképző, ill. -l gyakorító képző. Az oszlik ige csak későn került az oszol egyik változatából az ik-es igék csoportjába visszaható jelentésű igeként.

☞ Szinnyei: NyH.; Collinder: CompGr. 404; TESz. oszlik a.; MSzFE. oszlik a., oszol a.; MSFOu. 151: 298; IUSprK. 45; EWUng.→ osztag, osztály