ostya A: 1416 u./¹ hoſṫa, oſtaiokat, oſṫakat (BécsiK. 158, 112, 224); 1559 hoʒtiat (Székely I.: Krón. 98a) J: 1 1416 u./¹ ’áldozat | Opfer’ (↑); 2 1519 ’vékonyra sütött, kovásztalan tésztaféle; szentostya az áldozásnál | Oblate; die heilige Hostie’ # (CornK. 380)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. hostia ’áldozat’, (e.) (sacra, consecrata) hostia ’(szent)áldozat, (szent)ostya’ [tisztázatlan eredetű]. ≋ Megfelelői: ném. Hostie; fr. hostie; stb.: ’ostya’. ⌂ A h nélküli változathoz vö. →óra stb. A szó belseji s-hez vö. →árestál stb. A szó belseji ty-hez vö. →bástya, →sekrestye stb.
☞ TESz.; EWUng.