ostrom A: 1464 sturma [latinosított alak] (MHH. 40: 31); 1476 k. ſtrwmlottak [sz.] (SzabV.); 1519 k. ostromlast [sz.] (DebrK. 208); 1551 ustromnak (SoprSz. 33: 161); 1555 isthoromnak (LevT. 1: 161) J: 1 1464 ’támadás, rajtaütés; roham, kézitusa | Angriff, Überfall; Sturm, Handgefecht’ (↑); 2 1763 ’vár, város stb. elfoglalására irányuló, huzamosabb ideig tartó harci tevékenység, körülzárás | Belagerung’ # (NSz.) Sz: ostromol 1476 k. ’rohamoz, kézitusát vív | bestürmen, Handgefecht durchmachen’ (↑); 1519 k. ’(kitartóan) zaklat | (ausdauernd) plagen’ (↑); 1767 ’(nőt) megnyerni törekszik | (einer Frau) nachstellen’ (Pápai Páriz–Bod: Dict. Attento a.) | ostromlás 1476 k. Strwmlaſth (SzabV.)

Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném. Sturm, (k.-ném.) storm, (h. kor. úfn.) stuerm: ’támadás, roham; összevisszaság, zűrzavar; erős szél; stb.’ [germán eredetű; vö. ang. storm; holl. storm; stb.: ’vihar’].  ≋  Megfelelői: szln.  (N.) šturm; cseh  (N.), (R.) šturm; stb.: ’támadás, roham’.  ⌂  Az u ~ o hangváltozáshoz vö. →ortály. A strum alakváltozat hangátvetés eredménye lehet. A többi változat a mássalhangzótorlódás különféle feloldásával keletkezett. A 2. jelentés metonímia.

☞ Nyr. 77: 302; MNy. 61: 28, 62: 46; TESz.; EWUng.→ turma