ostor A: [1200 k.] Ystoros [sz.] [hn.] (An. 32.); 1330/ Ostoros [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 797); 1380 k. vſtur (KönSzj. 125.); 1536 wſtorral (Pesti: Fab. 78); 1570 estorodot (MNy. 59: 364); 1601 wstaert [? ɔ: wstarert] (MNy. 89: 382); nyj. ustar (ÚMTsz.) J: 1 [1200 k.] ’egy fajta hajlékony ágú bokor, cserje | Art Strauch mit biegsamen Zweigen’ (↑); 2 1380 k. ’szíjból v. zsinórból való, nyeles állatserkentő, állatterelő eszköz | Peitsche’ # (↑); 3 1416 u./¹ ’baj, csapás, szerencsétlenség; büntetés | Heimsuchung, Plage; Strafe’ (BécsiK. 25); 4 1809 ’kútostor | Brunnenstange’ (NSz.); 5 1892 ’egy fajta gyermekjáték | Art Kinderspiel’ (Nyr. 21: 95); 6 1916 ’véglények fonalszerű sejtnyúlványa | fadenförmiger Zellfortsatz, Flagellum’ (RévaiLex. 14: 858) Sz: ostoros [1200 k.] [hn.] (↑) | ostorol 1416 u./² meǵoſtorlattatic [sz.] (MünchK. 77rb) | ostoroz 1416 u./² meg oſtoꝛoʒnac (MünchK. 16rb) | ostorozás 1456 k. oſtoroʒaſa (SermDom. 2: 330)

Örökség az ugor, esetleg a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) aśtə·r, (AK.) ōśtər ’ostor, korbács’; ? cser.  (KH.) waštǝ̑r ’sarj, vessző; zöld ág, nyírfaágból készült fürdőseprű’ [ugor (? fgr.) *oćtɜ-rɜ ’hajtás, vessző, virgács; ostor, korbács’; esetleg indoeurópai eredetű; vö. óind aṣṭrā- ’állatterelő eszköz, ösztöke’; av. aštra ’ostor, korbács’; stb.].  ⌂  A finnugor szóbeli r – egy alapnyelvi szó megléte esetén – alapnyelvi névszóképző lehet, indoeurópai átvétel esetén pedig a tőhöz tartozhat. A magyar és a vogul szó egyaránt az ugor kori lótartásra utal. Az 1. jelentés csak helynevekből adatolható (vö. Ystoros  (↑), Ostoros  (↑) stb.). A 2. jelentés metonímia az 1. jelentés alapján, és arra utalhat, hogy ennek a fafajtának az ágai alkalmasak voltak az ostorkészítésre. A 3. jelentés metonímia; a 4., 5. jelentés metafora a 2. jelentés alapján. A 4. jelentéshez vö. még kútostor ’kút vödörtartó rúdja’  (1767: Pápai Páriz–Bod: Dict. Tollēno a.). – A 6. jelentés jelentéskölcsönzés a lat.  (tud.) flagellum ’fonalszerű sejtnyúlvány’ szóból; vö. lat. flagellum ’ostor, korbács’.

☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; MSzFE.; MSFOu. 151: 299; Ligeti: TörK. 135; EWUng.→ ágálUN UEW. № 658