ortodox A: 1606 orthodoxusok (MNy. 89: 382); 1841 orthodox (NSz.); 1908 ortodox (NSz.) J: ‹fn› 1606 ’a görögkeleti egyházhoz tartozó vallású személy | zur griechisch-orthodoxen Kirche gehörende Person’ (↑) | ‹mn› 1 1645 ’igazhitű; óhitű | rechtgläubig; altgläubig’ (CorpGr. 293); 2 1807/ ? ’maradi | ewiggestrig’ (Kazinczy: Lev. 5: 92), 1841 ’ua.’ (↑); 3 1851 ? ’görögkeleti | griechisch-orthodox’ (NSz.), 1877/ ’ua.’ (NSz.)

Latin jövevényszó, később a németből is. |  ≡  Lat., (e.) orthodoxus, -a, -um ’igazhitű, óhitű’ [< gör. ὀρϑόδοξος ’helyesen gondolkodó; igazhitű’]; – ném. orothodox ’igazhitű; hithű; görögkeleti’.  ≋  Megfelelői: ang. orthodox; fr. orthodoxe; stb.: ’ortodox’.  ⌂  Az orthodoxus változat szóvégi s-éhez vö. →ámbitus stb. – A (R.) orthodoxa ’görögkeleti’  (1606: MNy. 89: 382) a lat. religio orthodoxa ’görögkeleti vallás’ szószerkezet jelzői tagjából származik; vö. evangélika (→evangélium).

☞ TESz.; EWUng.→ dogma