orsó [6] A: 1405 k. orſo (SchlSzj. 2102.); 1527 oorſoot (ÉrdyK. 414); 1818 orsurul (NSz.); 1821 ossó (NSz.); 1862 orsajáról (NSz.) J: 1 1405 k. ’fonóeszköz, amelyre a fonalat felsodorják 〈a rokka részeként is〉; cséve | Spindel; Spule’ # (↑); 2 1506 ’(szőlő)prés csavarja | Kelterspindel’ (OklSz. orsó-fa a.); 3 1577 ’fonóasszonynak kimért gyapjúmennyiség, napi munka | ein Tagesgespinst 〈als Wollmenge〉’ (KolGl.); 4 1818 ’különféle gépek, szerkezetek forgó alkatrésze | sich drehender Maschinenteil’ (NSz.)
Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. | ≡ Kök-török agirčuk; Kāšγ. aquršaq; CC. vurčı̈k; tat. orčı̈k ; üzb. určuq; stb.: ’orsó’ [< török *agı̈r- ’fon, sodor’]. ⌂ A magyarba átkerült alak *aγurčuq vagy esetleg *určuq. – A hangtanához vö. →ács, ill. →apró. A 2. jelentés metafora; a 3., 4. jelentés metonímia az eredeti 1. jelentés alapján.
☞ MNy. 3: 309; TESz.; MNy. 66: 412; EWUng.