oroz [1] A: 1416 u./¹ èl vroziac (BécsiK. 110); 1467 k. oroz [z-j] (MNy. 20: 86); 1499 el vrzothvoth (MNy. 49: 207) J: ’lop | stehlen’ Sz: orozván 1416 u./¹ vꝛozuan ’titkosan, titokban | heimlich 〈Adv.〉’ (BécsiK. 24) | orozás 1474 vroʒaſnak (BirkK. 3) | orozva 1519 k. vrozua ’titkosan, titokban | heimlich 〈Adv.〉’ (DebrK. 20)
Származékszó. | ⌂ Az or (→orv ’tolvaj, gazember’) szóból keletkezett -z igeképzővel; vö. őriz ~ őröz (→őr²). Az orozván, ill. az orozva (↑) származékszó elvont jelentésben használatos. A 19. században a szó még főnévi jelentésben is élt; vö. oroz ’tolvaj, gazember’ (1823: MNy. 65: 347).
☞ TESz.; EWUng.→ orv