orgánum A: 1784 Organumok (NSz.); 1791 Orgánumokkal (NSz.); 1800 organok (Márton J.: MNSz.–NMSz. Mǘszer a.) J: 1 1784 ’(érzék)szerv | (Sinnes)organ’ (↑); 2 1800 ? ’szerszám; műszer | Werkzeug; Instrument’ (↑), 1835 ’ua.’ (Kunoss: Gyal.); 3 1839 ’emberi hang; hangszín | menschliche Stimme; Tonfarbe’ (NSz.); 4 1840 ’hírlap v. folyóirat | Presseorgan’ (NSz.)

organikus A: 1816 Organicus (MKurir 1816. aug. 2.: 59); 1817 organicus (NSz.); 1849 e./ organikus (NSz.) J: 1 1817 ’szerves | organisch’ (↑); 2 1842 ’jelentős, lényeges | bedeutend, wesentlich’ (NSz.)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. organum ’(zene)szerszám, eszköz’, (tud.) ’beszédszerv; érzékszerv’ [< gör. ὄργανον ’ua.’] | lat. organicus ’organikus, szerves; szerszámként szolgáló’ [< gör. ὀργανικός ’ua.’].  ≋  Megfelelői: ném. Organ, organisch; fr. organe, organique; stb.: ’érzékszerv; hangszín; sajtóorgánum’, ’szerves’. Az orgánum régi változata az organ, német hatást mutat. A organikus szóvégi s-éhez vö. →ámbitus stb.

☞ TESz.; EWUng.→ energia, járgány, orgia, orgona¹, pedál, verkli