ordít A: 1416 u./¹ ordeitnacvala (BécsiK. 190); 1485 Ordytho [sz.] [szn.] (OklSz.) J: ’üvölt, bömböl, bőg, kiabál | heulen, brüllen, schreien’ # Sz: ordítás 1416 u./¹ oꝛdeitas (BécsiK. 25) | ordítat 1416 u./² oꝛdeitat ’ordítás, bömbölés | Heulen, Brüllen’ (MünchK. 9rb) | ordítozik 1772 orditoznak (NSz.)

ordibál A: 1890 ordibál (Nyr. 19: 76) J: ’ordítozik, felkiált | herumschreien, Schreie ausstoßen’ #

A szócsalád alapja, az ordít onomatopoetikus eredetű szó. |  ⌂  Artikulálatlan kiáltás utánzására. A szóvég -d gyakorító-kezdő igeképző + -it műveltető igeképző gyakorító funkcióval.

Az ordibál származékszó. |  ⌂  Az ordít alapján keletkezett gyakorító képzővel, a kiabál (→kiált) hatására; az alaktanához vö. →himbál, →lóbál stb.

☞ Kodály-Eml. 1957: 142; MNy. 56: 374; NyIrK. 11: 95; TESz. ordibál a. is; EWUng.→ farkas-