omlik [1] A: 1309 Omlas [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 176); 1332–1337 Vmlas [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 176); 1372 u./ omolnak (JókK. 154); 1763 Omlik [▽] (NySz.) J: 1 1309 ’kisebb darabokra esik szét, széthull, ledől | stürzen, zusammen-, verfallen’ # (↑); 2 1372 u./ ’árad, ömlik, özönlik | strömen, fluten’ (↑); 3 1416 u./¹ ’leroskad, odaesik | hinsinken, hinfallen’ (BécsiK. 64); 4 [ki~ik] 1541 ’kihajt, kifakad 〈növény, mag〉 | hervorsprießen 〈Pflanze, Same〉’ (NySz.); 5 1578 ’(fel)dagad; felhólyagzik | schwellen, blasig werden’ (NySz.); 6 1863 ’szül | gebären’ (Kriza [szerk.] Vadr. 382) Sz: omlás 1309 [hn.] (↑); 1372 u./ omlaſnak ’beomlás, beszakadás, bedőlés, rom | Einsturz, Ruine’ (JókK. 161); 1840 ’örvény | Wirbel’ (MTsz.) | omladozik 1565 beomladozot [sz.] (MNy. 14: 153) | omladék 1776–1821 Omladék (NSz.) | omlaszt 1780 omlasztya (NSz.)

ont A: 1495 e. ont (GuaryK. 9); 1520 k. vnta (BodK. 30) J: 1 1495 e. ’önt, áraszt | vergießen, überschütten’ # (↑); 2 [ki~] 1535 k. ’elfecsérel, elpazarol | vergeuden’ (Zay: Lánd. 11); 3 1636 ’szétrombol, elpusztít | zerstören’ (NySz.)

Fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A szótő ismeretlen eredetű. A szóvég -l gyakorító, ill. -t műveltető igeképző; vö. →bont, →romlik stb.  ∼  Ugyanebből a tőből: (R.) omos ’zuhan, leesik, összeesik’, amely csak helynevekből adatolható; vö. 1200 k. Humosouer  [sz.], [hn.]  (An. 28.); 1200 k. Umusouer  [sz.], [hn.]  (An. 22.); 1359 Omsou kwth  [sz.], [hn.]  (KárOkl. 2: 241). – Idetartozik még: ontozik ’ellik’  (1795: NSz.), amelynek jelentéséhez vö. az omlik 6. jelentését.  ⚠  Az ótörökből való származtatása kevésbé valószínű.

☞ TESz.; MNy. 69: 88, 481; EWUng.