olvaszt A: 1372 u./ meg oluaſta (JókK. 55); nyj. olaszt (MTsz.) J: 1 1372 u./ ’érzelmileg ellágyít, megértésre, részvétre hangol | Mitleid erregen, rühren’ (↑); 2 1416 u./¹ ’〈szilárd anyagot〉 hevítéssel lágyít, folyékonnyá tesz; olvasztás révén előállít | schmelzen 〈trans.〉; durch Schmelzen herstellen’ # (BécsiK. 268); 3 1577 k. ’〈hőség, izzadás〉 bágyadttá tesz, elerőtlenít | ermüden 〈Hitze, Schweiß〉’ (OrvK. 55); 4 1578 ’〈szilárd anyagot〉 folyadékban felold; feloldás révén megsemmisít | auflösen 〈in Flüssigkeit〉; durch lösen vernichten’ # (NySz.); 5 1802 ’önállóságát megszüntetve vmibe (bele)vegyít | hineinmischen’ (NSz.) Sz: olvasztár 1873 olvasztár (Ballagi M.: MNyTSz.)

olvad A: 1416 u./¹ mėgoluadnac (BécsiK. 46) J: 1 1416 u./¹ ’〈szilárd anyag〉 (hő hatására) meglágyul, folyékonnyá válik; olvadás révén keletkezik | schmelzen 〈intrans.〉; durch Schmelzen entstehen’ # (↑); 2 1519 ’〈szilárd anyag〉 folyadékban oldódik; oldódás révén megsemmisül | sich lösen 〈in Flüssigkeit〉; sich auflösen’ # (JordK. 365); 3 1519 k. ’gyengéd érzelem hatása alatt van v. annak hatása alá kerül, ellágyul | gerührt werden’ (DebrK. 52); 4 1798 ’vmibe belevegyül; vmivé átalakul | durch Zumischung in etw aufgehen; vermischend umbilden’ # (NSz.) Sz: olvadoz 1527 olwadozny [sz.] (ÉrdyK. 332) | olvadék 1585 oluadeknak (Cal. 956) | olvadékony 1645 olvadékony (CorpGr. 313)

Örökség, finnugor kori tő magyar képzőkkel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (T.) tal- ’olvad’; osztj.  (V.) lŏla- ’ua.’, lŏlə ’nem fagyos’; zürj.  (Sz.) si̮l ’ua., felolvadt’, si̮l- ’olvad’; votj. si̮lmi̮- ’szétfő, felolvad’; cser.  (KH.) šǝ̑le- ’olvad’; md.  (E.), (M.) sola- ’ua.’, sola ’nem fagyott’; finn sula ’ua., puha, folyékony; puszta, csupasz’, sulaa- ’olvad; (csepp)folyósít’ [fgr. *sula ’megolvadt, fölengedett; olvad, felenged’].  ⌂  A finnugor szókezdő fgr. *s > m. Ø hangváltozáshoz vö. →agg, →ég² stb. A magyar szavak v eleme elhomályosult visszaható képző lehet. A végződés -szt műveltető, ill. -d kezdő-gyakorító képző.  ∼  Idetartozik: olvatag ’érzékeny, érzelmes; olvadékony’  (1842: NSz.), amely a nyelvújítás korában keletkezett a csüggeteg (→csüggeszt), hervatag (→hervad) mintájára.  ⚠  Az →ázik igéhez való kapcsolhatósága kevésbé valószínű.

☞ Szinnyei: NyH.; NyK. 65: 177; TESz.; MSzFE. olvad a.; EWUng.; Honti: NyÓtör. 43UN UEW. № 913