olvas A: 1372 u./ Oluaſuk (JókK. 2); 1551 oluostathatot [sz.] (NySz.); 1805 óvassa (NSz.) J: 1 1372 u./ ’írott szöveget nézve megért, felfog, esetleg hangosan (el)mond; olvasás útján megismer, megtud | lesen; durch Lesen erkennen, erfahren’ # (↑); 2 1405 k. ’számlál, egyenként számba vesz | zählen, einzeln in Betracht ziehen’ (SchlSzj. 2043.); 3 [a fejére ~] 1495 e. ’szöveget, törvényt, vádat, varázslatot stb. vkire vonatkoztatva, vkire alkalmazva elmond, felsorol | jmdm etw auf den Kopf zusagen’ (GuaryK. 92); 4 1772/ ’látható jelekből következtet, sejt, megért; gondolataiba, lelkébe lát | folgern, vermuten; in jmds Seele lesen können’ (NSz.); 5 1892–1894 ’jeleket, ábrázolást megért, értelmezni tud | Zeichen, Darstellung auslegen können’ (NSz.) Sz: olvasás 1372 u./ oluaſſaſa (JókK. 109) | olvasó 1405 k. penʒ oluaſo tabla ‹foly mn-i igenév› (SchlSzj. 2043.); 1450 k. ’rózsafüzér | Rosenkranz 〈zum Beten〉’ (OklSz.); 1517 ’olvasó személy | Leser(in)’ (DomK. 263) | olvasat 1416 u./¹ oluaſattal ’olvasmány | Lesestück’ (BécsiK. 232); 1892 ’〈szöveg, szó, betű stb.〉 olvasási módja, ill. vmely feltevés alapján megállapított nyelvi alakja, jelentése | was man aus etw herauslesen kann od. konnte’ (Nyr. 21: 4) | olvasott 1611 Olvaſott ’olyan, amit (el)olvastak | (viel)gelesen 〈Buch〉’ (Szenczi Molnár: Dict.); 1777 ’olyan ember, aki sokat olvasott | belesen 〈Person〉’ (NSz.) | olvasmány 1787 olvasmányok (Szily: NyÚSz.)

Bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból, uráli tővel és magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (AK.), (P.) low ’tíz’, lowənt- ’(meg)számol, megolvas vmit’; osztj.  (O.) luŋət- ’ua.’; zürj.  (Sz.) li̮d ’szám(jegy), számolás’, li̮ďji̮ ’(meg)számol, megolvas, olvas’; votj.  (Sz.) li̮d ’szám(jegy), mennyiség, (darab)szám’, li̮dɜ̌́- ’(meg)számol’; cser.  (KH.) lu ’tíz’, lǝ̑δa- ’(meg)számol, megolvas, olvas’; md.  (E.) lovo-, (M.) luvo- ’ua.’; finn luke- ’ua.’, luku ’szám(jegy); számlálás, becslés, számítás’; lp.  (norv.) lo̜ǥe ’tíz’, lo̜kkâ ’(meg)számol, megolvas, olvas’; – jur. lāχnā- ’beszél’ [fgr. ? uráli *luke ’szám(jegy), mennyiség; (meg)számol’; az esetleges indoeurópai vonatkozásaihoz vö. lat. legere ’összeszed, összegyűjt, olvas’; albán mb-leth ’összegyűjt, termést betakarít’; stb.].  ⌂  A szóvég -s gyakorító képző; vö. →keres, →tapos stb. Az ősmagyar szó hangalakját esetleg egy hasonló hangalakú és jelentésű ótörök szó befolyásolhatta; vö. csuv. vu̮la-; csag. oku-; stb.: ’olvas; szól(ít)’. A ’(meg)számol’ > ’olvas’ jelentésváltozáshoz a finnugor megfelelőkön kívül vö. még pl. or. чumamь ’olvas’ : cчumamь ’számol’. Az olvasó származék eredeti jelentése ’rózsafüzér’ lehetett.  ⚠  A magyarázat, miszerint a szó eleje hangátvetéssel keletkezett, kevésbé valószínű.

☞ Szinnyei: NyH.; TESz.; MSFOu. 151: 278; UEW. 253; EWUng.→ legendaUN UEW. № 495