nyugalom [4] A: 12. sz. vége/ nugulmabelı (HB.); 1221 Nugulm [szn.] (MNL (OL) Dl. 206866); 1293 nugolm oztol [hn.] (OklSz.); 1329/ Nyugulmfa (Györffy: ÁMTF. 1: 279); 1372 u./ nugolomual (JókK. 156); 1508 ńugomnekíl (NádK. 542); 1508 ńvgalma (DöbrK. 195); 1510 k. nywgalomnak (AporK. 182) J: 1 12. sz. vége/ ’pihenés, nyugodt állapot | Ruhe, Rast’ # (↑); 2 1792 ’nyugállomány, nyugdíjas állapot | Ruhestand’ (NSz.) Sz: nyugalmatlan 1372 u./ nÿwgolmatlan (JókK. 11) | nyugalmas 1416 u./¹ ṅugolmas (BécsiK. 135)

nyugodalom ∆ [4] A: 1372 u./ nÿugadalmara, nywgodalmra (JókK. 119, 156); 1525 ńo̗godalomnac [? ɔ: ńogodalomnac] (VitkK. 40); 1560 k. Nywgodalom (GyöngySzt. 204.) J: 1 1372 u./ ’pihenés, nyugodt állapot | Ruhe, Rast’ (↑); 2 1788 ? ’nyugállomány, nyugdíjas állapot | Ruhestand’ (NSz.), 1791 ’ua.’ (NSz.) Sz: nyugodalmas 1519 nyvgodalmaſok (CornK. 68)

Származékszó egy finnugor eredetű tőből. |  ⌂  A tőhöz vö. →nyugszik. A szóvég alom, ill. -dalom. A nyugodalom a bizodalom (→bízik), →lakodalom hatására is keletkezhetett. – A nyugi ’‹nyugtató szó›’  (1957: NSz.), szórövidülés a nyugalom-ból, -i kicsinyítő képzővel.

☞ TESz.; EWUng.→ nyugszik