nyihog A: 1755 Nyihogó [sz.] (ItK. 14: 85); nyj. nyahog (Nyr. 72: 110); nyehëg (Nyatl. nyerít a.); nyehög (Bálint: SzegSz.) J: 1 1755 ’〈állat〉 nyüszít, szűköl | wimmern, winseln 〈Tier〉’ (↑); 2 1814 ’〈ló〉 vihogva nyerít | wiehern’ # (NSz.); 3 1835 ’vihog | kichern’ (Tzs. Kichern a.)
Származékszó. | ⌂ A →nyí szóból keletkezett gyakorító képzővel; a szó belseji h hiátustöltő hang. A 2. jelentéshez vö. nyihaha ’‹indulatszó a nyerítés utánzására›’ (1590: NySz.). A 3. jelentés metafora a 2. jelentés alapján; vö. →nyerít.
☞ TESz.; Benkő: FiktI. 56; EWUng.