nyakló A: 1560 Nyaklo (MNy. 72: 127) J: ‹fn› 1 1560 ’kötél, szíj v. lánc, amely a ló nyakához és a kocsirúdhoz van erősítve | Halsriemen’ (↑); 2 1835 ’nyakravaló, nyakkendő | Krawatte’ (NSz.); 3 1838 ’〈kötél, szíj végén〉 hurok, amellyel vmi nyélre, rúdra stb.-re van erősítve | Widerhaltring’ (Tsz.) | ‹mn› 1585 ’nyakba vetett, nyakba akasztható | um den Hals gebunden’ (Cal. 560)

Belső keletkezésű, keletkezésmódja azonban bizonytalan. |  ⌂  A →nyak szó -l igeképzős alakjából származó, -ó képzős, főnevesült, folyamatos melléknévi igenevének tűnik, amely azonban ’nyak körül tekeredő’ igei jelentésben nem adatolt. Testrésznévből származó lószerszámnévre vö. állazó ’állazólánc’ (→áll²), hasló ’a ló hasát átfogó heveder’  (1838: Tsz.); vö. még hasaló szíj ’ua.’  (1792: Baróti Szabó: KisdedSz.). A szó ma főleg a nyakló nélkül ’mértéktelenül, gátlástalanul’  (1870: NSz.) szószerkezetben él.

☞ TESz.; EWUng.→ nyak