nyújt A: 13. sz. közepe/ kyniuhhad [nyuht □] (ÓMS.); 1372 u./ nywÿtuan [sz.] (JókK. 155); 1395 k. nÿhthow [sz.] (BesztSzj. 780.); 1405 k. nuto [sz.] (SchlSzj. 1433.); 1416 u./¹ ki noita (BécsiK. 59) J: 1 13. sz. közepe/ ’húz, von | ziehen’ (↑); 2 1372 u./ ’〈testrészt, kézben tartott tárgyat〉 kiegyenesítve tart, vmely irányba közelít | vorstrecken’ # (↑); 3 1395 k. ? ’hosszabbít; 〈szétteríthető v. rugalmas anyagú tárgyat〉 kiterjeszt, nagyobb terjedelművé formál | verlängern; ausbreiten, dehnen, strecken’ # (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (BécsiK. 7); 4 1416 u./² ’〈kezében tartott tárgyat〉 vkinek átad, felajánl, átenged | überreichen’ # (MünchK. 13rb); 5 1544 ’időben elhúz | in die Länge ziehen’ # (OklSz.); 6 1627 ’〈bizonyítékot, lehetőséget stb.〉 ad, szolgáltat, jelent | (dar)bieten, gewähren’ # (NySz.); 7 1872 ’üt, ver | prügeln’ (NSz.) Sz: nyújtó 1395 k. ‹fn› ’〈szekér alkatrészének neveként〉 | 〈Bauteil eines Fuhrwerks〉’ (↑); 1863 ’〈tornaszer neveként〉 | Reck’ (Bánhidi: Sportny.) | nyújtózik 1506 nyoytozwan [sz.] (WinklK. 160) | nyújtózkodik 1803 nyújtózkodik (NSz.)

nyúl² A: 1372 u./ nÿvla (JókK. 21); 1555 nyolok (LevT. 1: 152); 1588 meg nyul (Frankovics: Haszn. 101a) J: 1 1372 u./ ’vhová, vmi felé a kezét nyújtja | nach etw greifen, langen’ # (↑); 2 1493 k. ’időben hosszúra terjed, eltart | sich in die Länge ziehen’ # (FestK. 54); 3 1519 ’térben vmeddig ér, húzódik, terjed | sich ausdehnen, sich erstrecken’ # (JordK. 191); 4 1524 ’ártó szándékkal közeledik vkihez, árt vkinek | jmdm etw anhaben’ (MNy. 25: 69); 5 1527 ’megfog, megérint | anrühren’ # (ÉrdyK. 44); 6 1536 ’kinyújtózva leveti magát, elterül | sich hinstrecken, hinwerfen’ # (Pesti: Fab. 59v); 7 1536 ’〈munkához, tevékenységhez〉 hozzáfog, belekezd | anfangen, beginnen’ (Pesti: Fab. 61a) Sz: nyúlás 1493 k. nýwlasath (FestK. 70) | nyúlós 1592 nyúlós (Cisio H1a) | nyúlánk 1752 nyulánk (MNy. 71: 124) | nyúlvány 1786 érnyulovány (Szily: NyÚSz.) | nyúlik 1790 nyúljék ’kitágul, kibővül | sich ausdehnen’ (NSz.); 1800 ’sűrű, nyúlós, nyálkás | zähe, schleimig sein’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 1867 ’hosszúra nyújt, kitágít, széthúz | sich in die Länge ziehen’ (CzF.)

Alapnyelvi örökség, finnugor kori tővel és magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. zürj.  (Sz.) ńojd- ’szétesik, széthullik; elkopik ‹ruházat›’, ńojkal- ’kibővít, kibővül, kinyúlik ‹ruházat, a viseléstől›’; votj.  (Sz.), (M.) nujt- ’kibővül, kinyúlik’, (M.) nujal- ’kinyúlik, megnyúlik’ [fgr. *nᴕjɜ- vagy *ńᴕjɜ-: ’megnyúlik, kinyúlik’; a szótövet vö. esetleg a →nyúz tövével].  ⌂  A szó belseji *j és a finnugor szó eleji *n esetén a magyarban és a zürjénben palatalizálódás mehetett végbe. – A magyarban a *j tőelem beolvadt az előtte levő magánhangzóba. A nyújt műveltető képzővel keletkezett; a j a *kt műveltető képző k elemének folytatása (vö. (13. sz. közepe/: ↑)). A →nyúl² szóvége -l gyakorító képző; vö. →horol, →töröl stb. A nyújt mindegyik jelentése visszavezethető a ’húz, szélesít, kinyújt’ alapjelentésre; a →nyúl² jelentései részben a kézmozdulattal kapcsolatos alkalmazáson (az 1. jelentés, abból pedig pl. az 5. jelentés), részben az ’elnyúlik, kiterjed’ (vö. 2., 3. jelentés) alapjelentésen nyugszanak. – A nyúlik származékszó valószínűleg a nyelvújítás korában keletkezett. A ’nyúlós, nyálkás’ jelentéshez azonban vö. nyúló ’tágítható, nyúlós’  (1577 k.: OrvK. 215), a →nyúl² folyamatos melléknévi igeneve.

☞ Szinnyei: NyH.; NyK. 67: 334; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ nyúlgát, nyurga, nyúzUN UEW. № 606