nyöszög × A: 1708 Nyöſzögni [sz.] (Pápai Páriz: Dict.); 1785 nyöszöngését [sz.] (NSz.); 1841 nyüszögve [sz.] (NSz.); 1886 nyeszegtetett [sz.] (NSz.) J: 1 1708 ’〈disznó〉 röfög, sír | grunzen, quieken 〈Schwein〉’ (↑); 2 1785 ’nyöszörög | wimmern’ (↑); 3 1935 ’〈súrlódó tárgy〉 zajt okoz, éles hangot ad; nyikorog | rascheln, zischen 〈sich reibender Gegenstand〉; knarren’ (Csűry: SzamSz. nyeszeg a.)
nyöszörög [1] A: 1756 nyöszörgött (MNy. 65: 346); 1792 nyöſzörögni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1795 nyeszergéseket [sz.] (NSz.); 1876 nyüszörgött (NSz.); nyj. nyüszölög (ÚMTsz.) J: 1 1756 ’panaszos, halk sírás-, ill. nyögésszerű hangokat hallat | wimmern’ # (↑); 2 1808 ’〈tárgy〉 nyikorog | knarren’ (NSz.)
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. | ⌂ A szótő a →nyüszít, valamint a →nyí stb. szócsaládjának tövével áll összefüggésben. A szóvég mindkét esetben gyakorító képző. Az is lehetséges, hogy a szócsalád tagjai tulajdonképpen a →nyí származékai; ebben az esetben a szó belseji sz gyakorító képző.