nyög A: 1372 u./ neguen [sz.]; newgeſekuel [sz.] (JókK. 4, 116); 1416 u./¹ ṅèǵet (BécsiK. 104); 1863 Nyėg (Kriza [szerk.] Vadr. 510); nyj. nyég, nyüg (ÚMTsz.) J: 1 1372/ ’fohászkodik | zu jmdm beten’ (↑); 2 1416 u./¹ ’fájdalmasan, szaggatottan, nehéz kilégzéssel sóhajt; nyöszörög | schmerzlich, angestrengt seufzen, stöhnen; wimmern’ # (↑); 3 1416 u./¹ ’szenved, tengődik; 〈bajt, nehézséget, megpróbáltatást〉 elszenved, elvisel | leiden, sich fristen; erleiden ertragen 〈Plage, Schwierigkeit, Prüfung〉’ (BécsiK. 63); 4 1519 ’〈galamb〉 turbékol | turteln’ (CornK. 135); 5 1766 ’akadozva, dadogva beszél; akadozva kimond | stottern; stotternd aussprechen’ (NSz.) Sz: nyögés 1372 u./ (↑) | nyögedelem 1456 k. neghedelmes [sz.] ’nyögés, fájdalmas sóhajtás | Stöhnen’ (SermDom. 1: 4) | nyögedelmes 1456 k. ’sóhajtozó, szenvedő | seufzend, stöhnend’ (↑) | nyögdécsel 1771 nyögdétsel (NSz.)

Onomatopoetikus eredetű szócsalád. |  ⌂  A →nyekeg szócsalád tövével állhat kapcsolatban. Az 1. jelentés metonímia az eredeti 2. jelentés alapján; vö. fohászkodik (→fohász). A 2. és 3. jelentés viszonyához vö. ném. seufzen ’sóhajt’. A 4. jelentés részben talán a lat. gemere ’sóhajt, sóhajtozik; turbékol’ szóból jött létre. Az 5. jelentés metafora a 2. jelentés alapján.

☞ TESz.; EWUng.→ nyekeg