nyávog A: 1742 májiogot, majogott (MNy. 75: 381); 1784 nyávogni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 54); 1792 Mávogni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1794 nyáfogást [sz.] (NSz.); nyj. mauԍ, nyāmog (Nyatl.) J: 1 1742 ’〈macska〉 nyivákol | miauen’ # (↑); 2 1816 ’nyafog, nyöszörög | greinen, wimmern’ (Gyarmathi: Voc. 99 [ɔ: 107])
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. | ⌂ A →nyí-hez hasonló nyivákoló hangok utánzására keletkezett. A tő összefügg a →miogat, ill. a →nyafog szócsalád tövével. A szóvégek gyakorító képzők. A 2. jelentés metaforikus.