nyál A: 1337 Nialas [sz.] [szn.] (OklSz.); 1405 k. nayl [ɔ: nyal] (SchlSzj. 353–354.); 1566 benyálazni [sz.] (NySz.) J: 1 1337 ? ’a szájban képződő mirigyváladék | Speichel’ # (↑), 1405 k. ’ua.’ (↑); 2 1337 ? ’takony | Rotz’ (↑), 1595 ’ua.’ (Ver. 78.); 3 1577 k. ’nyálka; nyúlós, nyálkás nedv | Schleim; zähflüssiger Saft’ (OrvK. 13) Sz: nyálas 1337 [szn.] (↑) | nyálaz 1566 [sz.] ’nyállal benedvesít, megnyal | mit Spichel belecken’ (↑); 1882 ’〈megnedvesített ujjakkal〉 lapoz | blättern 〈mit benetzten Fingern〉’ (NSz.) | nyálka 1766 nyálkás [sz.] (NSz.) | nyálkás 1766 (↑) | nyál(ad)zik 1784 nyálozik (NSz.)

Örökség a finnugor, esetleg az uráli korból. |  ≡  Md.  (E.) nolgo, (M.) nolga ’takony, nyálka’; finn nolki ’ua., takony, nyál’; lp.  (norv.) snuol'gâ ’nyálka, takony’; – ? jur. ńul ’nyálka; piszok’ [fgr. ? uráli *ńolke ’nyál, nyálka, takony’].  ⌂  A szó belseji *lk > m. l hangváltozáshoz vö. →gyalog, →halad stb. A →nyal szóval való etimológiai összefüggés fennállása sem zárható ki; hasonlóképpen egy uráli erdetű igenévszó névszói értékű tagja is lehet.  ⚠  A nyálka származékszó nyálkás-ból való elvonása kevésbé valószínű.

☞ Szinnyei: NyH.; I.OK. 2: 352; SKES.; TESz.; NyK. 76: 379; MSzFE.; EWUng.→ béka-, nyák, nyal, nyalka, ökörnyálUN UEW. № 634