nemz A: 13. sz. második fele/ Nemʒetuí [sz.] (GyS.); 1416 u./¹ nèmz (BécsiK. 194); 1805 nëmz (NSz.); 1837/ nömző [sz.] (NSz.) J: 1 13. sz. második fele/ ’〈férfi, hím〉 nemi aktus révén létrehoz 〈magzatot, utódot〉 | zeugen 〈Nachkommen〉’ (↑); 2 1416 u./¹ ’eredményez, maga után von | ergeben’ (↑) Sz: nemzet 13. sz. második fele/ ? ’〈befejezett melléknévi igenév〉 | 〈PartzPerf〉’ (↑); 13. sz. második fele/ ? ’nem, nemzetség, rokonság | Geschlecht, Sippe, Verwandtschaft’ (↑); 1395 k. nemſeth ’ua.’ (BesztSzj. 7.); 1416 u./¹ nèmzèt ’tartós emberi közösség, amelyet a közös nyelv, a közös terület és a közös kultúra tart össze, nép; náció | Volk; Nation’ (BécsiK. 55) | nemzetség 1395 k. nemſeth ſíg (BesztSzj. 8.) | nemzés 1416 u./¹ nèmzes (BécsiK. 191) | nemzetes 1600 nemzetes ’tekintetes 〈megszólításként〉 | wohlgeboren 〈als Anrede〉’ (LevT. 2: 142) | nemzeti 1777 nemzeti (NéprNytud. 11: 55) | nemzetiség 1792 Nemzetiség (Baróti Szabó: KisdedSz. Nemzet a.); 1854/ ’nemzeti kisebbség | nationale Minderheit’ (NSz.) | nemzedék 1832 nemzedék (Sas 11: 54); 1834 Nemzedék (Szily: NyÚSz.)

Származékszó. |  ⌂  A →nem¹ szóból keletkezett -z igeképzővel; vö. kínoz (→kín), magzik (→mag) stb. Az eredeti jelentése ’nemet, nemzetséget létrehoz’ lehetett. Hasonló jelentésfejlődéshez vö. lat. genere ’(utódot) nemz’ : gens ’nem, ivar; sarj, ivadék’ : genus ’nemzetség, törzs; fajta; nép’. A 13. sz. második fele Nemӡetui  (↑) származékszó -i (~ -ë) végződése E/3. személyű birtokos személyjel. A kontextusból valószínűsíthető, hogy a származékszó inkább ’nemzett’ jelentésű befejezett melléknévi igenévként értelmezendő, mintsem ’nemzetség’ jelentésű főnévként.  ⌘  A nemzeti, nemzetiség, nemzedék származékszavak a nyelvújítás korában keletkeztek.

☞ TESz.; MNy. 71: 288; Benkő: ÁrpSzöv. 130, 149; NévtÉ. 15: 76; EWUng.→ -beli, nem¹, nemtő, nemzetközi, szűz-