nemes A: 1135 Nemuſd [szn.] (MNL (OL) Dl. 206809); [1230/] ? Numus [szn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 237); (†1135) [1249 k.] Nemusd [sz.] [szn.] (PRT. 8: 273); 1372 u./ nemeſſek (JókK. 3); 1416 u./¹ o̗nėmėſſėgėnᶜ [sz.] (BécsiK.); 1416 u./² nèmes (MünchK. 20rb); 1495 e. no̗mo̗s (GuaryK. 53) J: ‹fn› 1372 u./ ’a feudális társadalom kiváltságos osztályába tartozó személy, előkelő személy | Adeliger’ # (↑) | ‹mn› 1 1372 u./ ’a nemességhez tartozó, vele kapcsolatos; előkelő | adelig, adels-; vornehm’ # (JókK. 37); 2 1416 u./² ’értékes 〈kő, érc, bor stb.〉; kiváló | kostbar, edel 〈Stein, Metall, Wein usw.〉; vorzüglich’ (↑); 3 1490 k. ’tiszteletre méltó | ehrwürdig’ (MKsz. 1881: 107); 4 1519 k. ’erkölcsileg magasrendű, emelkedett | edelmütig’ # (DebrK. 3) Sz: nemesség 1416 u./ ’előkelőség | Vornehmheit’ (↑); 1508 Nemeſſeg ’a nemesek | Adel 〈Stand〉’ (MNy. 9: 86)
Származékszó. | ⌂ A ’nemzetség’ jelentésű →nem¹ szó -s melléknévképzős alakja. Keletkezése a magyar társadalmi viszonyok fejlődésével, ill. a törzsi és nemzetségi rendszer kialakulásával hozható összefüggésbe. – Az eredeti, melléknévi jelentése ’nemhez, nemzetséghez tartozó’ lehetett. A melléknévi, ill. a főnévi jelentések jelentésszűküléssel alakultak ki. Hasonló jelentésfejlődéshez vö. lat. generosus ’nemes, előkelő, elsőrangú’ : genus ’nemzedék, nemzetség, család’; gör. εὐγενής ’nemes, előkelő, elsőrangú’ : γένος ’nemzedék, nemzetség, család’; vö. még →dzsentri, stb. ⚠ A magyarázat, miszerint ez idegen mintára alkotott szóképzés lenne, kevésbé valószínű.