nadragulya A: 1490 k. natragula (NagyvGl. 21.); 1500 k. Natragulya (MNy. 21: 141); 1578 Nagydragula (NySz.); 1590 Nadragulya (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 21); 1604 Natragolya (Szenczi Molnár: Dict. Aloíte a.); 1673 matragulya (NySz.); 1759 Nádraguba (MNy. 6: 38); 1801 natrabulával (NSz.); 1832 netrebulyás [sz.] (Kreszn. 2: 68); 1867 nadrapuja (CzF.); nyj. nadraguna (ÚMTsz.) J: ’〈különféle kábító hatású növények neveként, főleg a burgonya családjába tartozó, erősen mérgező hatású növény neveként〉 | 〈als Name versch. betäubender Pflanzen, haupts. der Tollkirsche〉 (Atropa belladonna)’

Vándorszó. |  ≡  Ol. mandragola, (R.) mandragora; sp. mandragora, (R.) mandrágula; ném. Mandragora; szbhv. mandragora, (R.) mundragula; cseh mandragora; stb.: ’nadragulya’. Vö. még lat. mandragoras, mandragora ’ua.’ [< gör. μανδραγόρας ’ua.’].  ⇒⌂  A magyarba több nyelv közvetítésével kerülhetett be.  ⌂  A szó eleji n magyar hangfejlődésnek tűnik; vö. →nevet.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv.  (N.), (R.) natragulja; cseh  (R.) nadraĝula; rom.  (N.) nădrăgúlă; stb.: ’ua.’.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 696; TESz.; EWUng.