nőstény A: 1416 u./¹ no̗ſten (BécsiK. 199); 1456 k. neſten (SermDom. 2: 2); 1508 no̗steń (DöbrK. 277); 1541 noͤſtiń (Sylvester: ÚT. 1: 15); 1560 k. nősteen (GyöngySzt. 2997.); 1575 nyéſtén ʃʒaruas (Heltai: Krón. 9b); 1745 Nyösten (NSz.); 1863 Nyüvestén (Kriza [szerk.] Vadr. 511) J: 1 [jelzői értékben is] 1416 u./¹ ’nőnemű 〈rendszerint állat〉 | Weibchen eines Tieres’ # (↑); 2 [jelzői értékben is] 1604 ’virág termője | Blütenstempel’ (Szenczi Molnár: Dict. Acylon a.); 3 [ ~ kapocs] 1867 ’a kapocsnak az a része, amelybe a kankapocs beleilleszkedik | Heftelmütterchen’ (CzF.)

Származékszó. |  ⌂  A →nő² szóból keletkezett -s + -t + -n kicsinyítő képzővel. Az -s + -t képzőhalmozáshoz vö. →nyest, a -t + -n képzőkhöz vö. →isten. Az ’asszony, nő’ > ’nőstény’ jelentésváltozáshoz vö. lat. femina ’asszony, nő’ > femella ’nőstény’. A régi változat szó belseji v-je hiátustöltő lehet.

☞ MNy. 10: 62; NyK. 47: 454; TESz.; EWUng.→ nő²