német A: 1086 Nemti [sz.] [hn.] (Györffy: DHA. I: 252); 1211 ? Nimed [szn.] (OklSz.); 1219/ Nemeth [hn.] (VárReg. 10.); 1237 Nempty [sz.] [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 7: 37); 1246/ Nympti [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 221); 1282 k. Weznemut [hn.] (OklSz.); 1372 u./ nemet orʒabeli [ɔ: orʒagbeli] (JókK. 123); 1553/ Noͤmet orʃʒagnac (Tinódi: Cronica A1b); 1583 Nemo̗t (NytudÉrt. 40: 217); 1805 némët (NSz.) J: ‹fn› 1 1086 ’főleg a mai Németországban élő, az angol után a legelterjedtebb germán nyelvet beszélő nép tagja | Deutscher’ # (↑); 2 1841 ’német dal; német tánc | deutsches Lied; deutscher Tanz’ (NSz.) | ‹mn› 1372 u./ ’a németekkel kapcsolatos, rájuk vonatkozó | deutsch’ # (↑) Sz: németes 1647 németes (Tolnai: Nyelvújítás 33) | németesít 1801 németesítti (NSz.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szln. Nemec ’német ember’; szlk. Nemec ’ua.’; or. немец ’ua.’, (R.) ’idegen, külföldi’; stb. [eredeti jelentése valószínűleg ’idegen, külföldi’, tkp. ’egyetlen érthető nyelvet sem beszélő ember’ szláv *němъ ’néma’; →néma].  ⌂  A jelentéstanához vö. →barbár. – Az átvétel idején a magyar hangrendszerben még nem volt meg a c, ezért hanghelyettesítéssel a t vette át a helyét. A Nempti szerű helynevek szó belseji p-jéhez vö. kompló (→komló).

☞ Kniezsa: SzlJsz. 355; TESz.; EWUng.→ néma