nélkül A: 1372 u./ ew nalanalkewl, ʒugaſnalkyl, kÿ nelkewl (JókK. 44, 30, 5); 1416 u./¹ nilnalku̇l, mėnèſnèlku̇l (BécsiK. 18, 24); 1456 k. ʒer nekul (SermDom. 1: 160); 1506 paztor nekywl (WinklK. 114); 1528 bÿne nekel (SzékK. 326); 1559 napnalkuͤlt (Székely I.: Krón. 1b); 1585 ketsegnélkwl (Cal. 528); 1644 ok nelkuly (MNy. 69: 112); 1867 nakil, nakü (CzF.); nyj. nëkül, nekün (MTsz.) J: ‹névutó› 1 1372 u./ ’mellőzésével, hiányával | ohne’ # (↑); 2 1416 u./² ’vmin kívülre | aus etw hinaus’ (MünchK. 102va); 3 1519 ’kívül, felül, mellett | außer, nebst’ (JordK. 399) | ‹hsz› [birtokos személyjellel] 1763 ’vkinek, vminek a mellőzésével, hiánya mellett | ohne mich, dich usw.’ # (NySz.) Sz: nélkülöz 1824 nélküleztem (NSz.) | nélkülözhetetlen 1831 nélkülözhetetlen (Minerva 7/4: 894); 1832 nélkűlezhetetlen (NSz.)
nélkülön † A: 1416 u./¹ fianalku̇lo̗n, kètſègnèlku̇lo̗n (BécsiK. 193, 58); 1495 e. eko̗ſſege nekuͦlo̗n (GuaryK. 3); 1506 nalad nekywlen (WinklK. 114); 1495 e. eko̗ͦssege nekuͦlo̗n (FestK. 168); 1506 nalad nekywlen (WinklK. 114); 1512 nala nakylen (KárOkl. 3: 86); 1543 u. bűn nękűllwͤn (NySz.) J: 1 1416 u./¹ ’mellőzésével, hiányában | ohne’ # (↑); 2 1416 u./² ’kívül, felül, mellett | außer, nebst’ (MünchK. 80vb)
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, a nélkül összetett szó. | ⌂ A -nál, -nél (→nála) határozóragból + a kül (amely a →kívül változata) szavakból keletkezett. Az összetett szó hanghatár-eltolódással keletkezhetett a kül névutóból és a hozzá kapcsolódó -nál/-nél határozóragos főnévből. Eredetileg feltehetően helyi elkülönültségre utalt. Egyes régi és népnyelvi változatokban a szóvégi -t lokatívuszrag, amely pusztán nyomatékosító szereppel bír. – A szóvégi n-es változathoz vö. →légely; vö. még →lengyel stb.
A nélkülön származékszó. | ⌂ A nélkülön vagy a nélkül-ből keletkezett -n módhatározóraggal vagy a -nál/-nél határozóragból és a →külön-ből alkotott összetétel. A két értelmezés nem zárja ki egymást.